Ket hete lettek aranyermesek a spanyolok. Ennek oromere megerekeztunk Niznij Novgorodba, es egybol talalkoztunk Juliaval, aki francia es epp a McDonalds teraszan varta azt a couchsurfing-en talalt lanyt, akinel aznap aludt. Mi ugy dontottunk, hogy egy ejszakat diakszalloban alszunk, mert nem lehet mindig valakinek a nyakan lenni, minket elviselni meg plane.
Sikerult megtalalnunk oket. Igaz, a palyaudvaron meg egy keves idot eltoltottunk az elso metroig, vettunk jegyet Niznij Novgorodba (persze nem keves idobe telt), majd elindultunk Moszkva del-keleti kulvarosa fele. Egyebkent hihetetlenul nagy varos, tizmillio lakos, a kornyezo varosokkal, falvakkal egyutt tizennegy. Metroval el a vegallomasra (Vikhino), onnan meg helyi vasuttal (HEV) ket megallo.
Mikor megerkeztunk Szenpetervarra eszembe jutott, hogy a VB mar tobb mint egy hete veget ert. Kicsit szomoru lettem, de azert nem sokaig, mert miutan leszalltunk a Baltiskaya buszpalyaudvaron kerestunk egy nyitva tarto helyet, ittunk egy kavet, mentunk ket megallot metroval (Puskinskaya allomasig) ahol mar vart minket Alla es Max.
Sajnos koran kellet kelnunk, mert Sarunas es Modesta elutaztak harom napra es reggel ment a vonatuk. Kivittuk oket az allomasra es elindultunk felfedezni Vilniust. Sok idonk azert nem volt, mert delutan tovabb akartunk indulni Riga fele. Elmentunk az Uzupis nevu varosreszbe, ami 1998-ban kikialtotta a fuggetlenseget, sajat elnokot valasztott, alkotmanyt irt, himnuszt szerzett, stb.
Mivel a spanyolok nyertek a VB-t, ugy dontottunk, hogy ezt megunnepeljuk es elutazunk egy evre. Elindultunk. Elkepzelni is nehez, hogy egy olyan kis lakasbol ahol laktunk hogyan lehet harom napon keresztul egyfolytaban kulonfele dolgokat pakolni, de nekunk sikerult. Es butoraink nem is voltak. Bedobtuk a kulcsot a postaladaba es hivatalosan is hajlektalanok lettunk,