Ezúttal egy délelőttöt töltöttünk Wellingtonban, Robertóval, feleségével Lovedayjel és kislányukkal Harriettel. Autóval mentünk ki egy külvárosi tengerparti részre és útközben Roberto megmutatta azt a házat amit nem rég vettek meg és ahol hamarosan élni fognak.
Ki volt az a hülye, marha aki ezt kitalálta? – gondoltam miközben a kis, füves repülőtér felé tartottunk. És még egy csomó pénzbe is kerül… Na, de most már nincs visszaút, hamarosan kiszálltunk a kisbuszból és elkezdtünk átöltözni.
Késő este értünk Christchurch külvárosába, ahol megint egy Top Ten Holiday Parkban töltöttük az éjszakát. Másnap csak egy néhány órát töltöttünk a városban, mert egészen Queenstownig le szerettünk volna ereszkedni, ami pedig igencsak messze volt még.
Miután Pictonban kikötött a komp, kiszálltunk és újra kocsit béreltünk, ugyanattól a cégtől amelyiktől az északi szigeten. Ezúttal automata volt a sebességváltó, így csak arra kellett figyelni, hogy az út bal oldalán haladjunk, ami egy idő után már egész jól ment.
Auckland a csendes-óceáni szigetvilág legnagyobb városa, ahová késő este érkeztünk meg. Itt jóval magasabbak az árak mint Tongán, Új-Zélandnál talán csak Japán, Ausztrália és Szingapúr volt drágább, de nem sokkal. A Skyway Lodge nevű szállóban töltöttük az első éjszakát, majd délelőtt átmentünk Antony házába, aki a Couchsurfing keretében fogadott minket két éjszakára.
Fidzsi az egy sziget? Nem, több száz. És Tonga? Az meg 176 kis korallzátony. Sydneyből közel három óra az út Nadiba, Fidzsi fővárosába. Nem erről híres az ország, de mi ennél tovább most nem jutunk, mert csak két éjszakát (és egy napot) töltünk itt, mert Tongára nem jár minden nap repülő így várnunk kell egy keveset.